Radnóti Miklós szobrának igaz története!
Szemelvények Lapis András feljegyzéseiből
"50 évvel ezelőtt, 1960-ban érettségiztem a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban. Valamilyen ok miatt az érettségiszünet különösen hosszú volt, így kényelmesen lehetett, játszva felkészülni az érettségire. Kajakozás, és tanulás töltötte ki az időmet és én elkezdtem fefedezni – immár az iskolától függetlenül – önmagam számára Radnóti verseit, amelyek azóta az életem részévé váltak.
Ők ilyenek voltak
A szobor tervezése természetesen sok gondolkozást, Tisza-parti, és iskolai emlékek felidézését jelentette, amelyek kiindulópontja az itt látható érem lett, amely még 1972-ben született meg.
Ködös, derengő Tisza-part a sétány régi, téglából épült mellvédjével, hátoldalán Radnóti 1928-ban írt “Az áhitat zsoltárai" versének utolsó három sora.
Két tényezô volt fontos: az egyik, hogy a Tisza-parti séták hangulatát valahogy át kell menteni az utókor számára.
A másik, Radnótit – élete nagy szerelmével – Gyarmati Fannival kell megjeleníteni, mert akkor, egyetemistaként még nem a mártír költő volt, hanem csak szerelmes ember, az iffjúság költője, akit gyakran ihletett meg a Tisza is.
Nagyszámú vázlat elkészítése után ért meg, és öltött testet abban a formában, ahogy a következô illusztráción látható.
A két figura ilyetén módon való összekapcsolása jól fejezi ki a két ember tartózkodó és visszafogott összetartozását, amely mindkettőjükre jellemző volt.
A Tisza-part mellvédjének megépítése a Gimnázium bejárata előtt azt eredményezte volna, hogy a diákok odaüljenek a szobor-akakok mellé, bírtokba vegyék azt, a mintázás realizmusa pedig valóságos élő alakokká változtatta volna a Költőt és Kedvesét.
A tégla építmény még egy másik lehetőséget is hordozott magában: nevezetesen az adományozó nevét, vagy monogramját bélyegzős téglával lehetett volna megörökíteni.